Első fejezet

Nincs annál rosszabb, mint amikor az embert cserbenhagyják a barátai. Különösen akkor, ha mindezt az utolsó pillanatban teszik.
Persze, Caden már egészen hozzászokott ehhez az érzéshez. A legtöbb ember, akit mostanában megismert, már családos ember volt, feleséggel és több gyerekkel, így nem engedhették meg maguknak, hogy kimaradjanak egy estére. Még akkor sem, ha olyan fontos eseményt ünnepeltek volna, mint Caden kinevezése, miután sikeresen felgöngyölített egy újabb bűnügyet. Bár magát a gyilkost majdnem másfél héttel korábban megtalálta, mostanra végzett az összes papírmunkával, és a feletteseitől is nemrég fogadta csupán a dicséretet a „kiváló munkájáért”, ahogy mondták.
Caden unottan bámulta, ahogy a pult mögött álldogáló mixer beledob néhány jégkockát a whiskybe, amitől a barnás ital nekicsapódott a pohár falának, majd tovább lötyögött, mikor elé lökték a poharat.
- Tessék – felelte a nő. – Írjam hozzá a többihez?
- Igen, kérlek – válaszolta Caden. Egykedvűen a szájához emelte a poharat, meglögybölte a whiskyt, aztán belekortyolt. Az alkohol égette a torkát, ő pedig rádöbbent, mennyire elszokott a szeszesitaloktól. Csakhogy szolgálatban sosem ihatott, arra viszont ritkán maradt ideje még energiája, hogy kimozduljon, mert barátok híján szánalmasnak hatott, ahogy egyedül üldögél a bárban. – Hé… - szólt a nőnek, aki azonban elsietett, hogy kiszolgáljon még néhány további vendéget. Caden sóhajtott. Egyetlen hajtással kiürítette a poharát, aztán lecsapta a pultra, és végighordozta a tekintetét a klubon. Ezt a helyet kifejezetten fiatalok számára tervezték, szinte biztosra vette, hogy ő az egyetlen az épületben, aki ha csak egy hajszállal is, de átlépte a harmadik X-et. Néhány tinédzser beszélgetett a falak mentén elhelyezett asztaloknál, a sörüket kortyolgatva, mások szorosan összesimulva vonaglottak Katy Perry legújabb számának felgyorsított változatára, holott mindössze félórával korábban ismerkedtek össze. A legtöbben üvöltöztek egymással, mert csak így érthették meg a másikat, Caden időnként elkapott egy-egy szófoszlányt, amiben az est további menetéről beszélgettek.
Már abban sem volt biztos, jól tette, hogy idejött. Huszonéves korában gyakran megfordult ezen a helyen, és még most is kedvelte, hiszen visszaidézte a gimnáziumi és az egyetemi éveket, viszont az mindenkinek csak fejfájást okozott, ahogy mint egy túzok, gubbasztott a pultnál. Legalább akadt volna egy hozzá hasonló korú ember, akihez szólhatott volna… Így viszont teljes magányra és kétségbeesésre volt ítélve.
- Hozzak még egyet?
Caden felkapta a fejét, majd a pult mögött álldogáló nőre, Eve-re nézett. A nő halványan elmosolyodott, miközben megfogta a kiürült poharat, aztán egy ronggyal nekilátott, hogy megtisztítsa. Caden megrántotta a vállát. Nagyon régről ismerte Eve-t, a nő már akkor is itt dolgozott, amikor ő az akadémiára járt. Sokszor vitatták meg az aktuális politikai helyzetet, így kedvükre káromkodhattak, anélkül, hogy bárki felelősségre vonta volna őket. Ezen kívül gyakran felmerültek a másik nemmel kapcsolatos kérdések: Eve arra volt kíváncsi, mennyire hatnak a férfiakra a csábítási praktikák, Caden pedig szívesen hallgatta, mi alapján választ egy nő párt magának. Persze, a harmadik tequila után legtöbbször véget nem érő nevetésbe torkolltak ezek a beszélgetések.
- Nem tudom – felelte Caden. A pultra könyökölt, a kezével támogatta a fejét. – Még meggondolom. Nincs kedvem inni.
- Neked? – Eve csodálkozva oldalra billentette a fejét. – Ez elég rossz jel – mondta bizonytalanul. – Mi történt? Elég fáradtnak tűnsz, és meglehetősen ritkán látlak mostanában.
- Leköt a munkám – dörmögte Caden. Még egyszer végigjártatta a termen a tekintetét, és próbálta elnyomni magában az érzést, hogy mennyire irigyeli a fiatalokat, akik a csinos partnerük fenekét simogatták a lézerfény alatt. Szeretett volna ő is közéjük tartozni. Szerencséjére még harmincnak is alig nézett ki, viszont az évek alatt felhalmozott tapasztalat idősebbé tette, mint a többség ebben a helyiségben. – Elég sokat éjszakázom mostanában.
- Vagy talán kiöregedtél erről a helyről.
Caden felszisszent. Gyűlölte, mikor mások a korára emlékeztetik. Nem tartotta magát kifejezetten öregnek, és úgy tartotta, még rengeteg esély és lehetőség áll előtte, a családja mégis folyton azzal zaklatta, hogy mikor állapodik már meg. Különösen azok után, hogy a közelmúltban mindkét húga férjhez ment. Caden élénken emlékezett azokra az esküvőkre. Mindkét alkalommal felszólították, hogy vegye fel a legjobb öltönyét – az egyetlent -, az első sorba kényszerítették a többi közeli rokon mellé, és amíg az eskütétel zajlott, megállás nélkül azt duruzsolták a fülébe, hogy ő is eljutna ugyanide.
Caden megrázta a fejét. Bármennyire bosszantó volt is kezdetben, mostanra nagyrészt megtanulta kezelni a helyzetet. Amióta csak az eszét tudta, a rokonai körében mindig is a család számított a legfőbb értéknek, és nehezen fogadták el, hogy ő a karriert választotta helyette. Pedig Caden ugyanazt tette, mint a felmenői – az apja és a nagyapja is rendőrként dolgozott, ám ők megmaradtak forgalomirányítónak és kommunikációs szakembernek, de Caden szeretett volna feljebb lépni a ranglétrán. Rengeteget küzdött azért, hogy elérje a mostani pozícióját, és a gyilkossági osztályon dolgozhasson nyomozóként, amit hatalmas elismerésnek tartott, ám csak későn ébredt rá, hogy éppen emiatt elhanyagolta a magánéletét. Ami igazán nem zavarta… Pontosabban nem zavarta, amennyiben nem kellett az anyja mérgelődését hallgatnia minden alkalommal, amikor hazaállított, és hűvös mosollyal az arcán elmagyarázni, tökéletesen megvan anélkül, hogy egy nő hisztijeit hallgatná.
Kinyílt az ajtó, majd belépett néhány ember, a külsejükből ítélve huszonöt körül lehettek. Valamilyen munkahelyi sikerről beszéltek, Cadennek pedig eszébe jutott, milyen apróból kötött ki itt. Átvillant az agyán, talán tényleg jobban járna, ha lassan keresne valakit feleségnek, ám még nem érezte magát késznek arra, hogy elköteleződjön. Néhány egyéjszakás kaland gondolata jobban felizgatta, mint az esküvői gyűrűké.
- Igazán kösz – mérgelődött. Szándékosan elkerülte Eve tekintetét, majd elrántotta a karját, mikor a nő bocsánatkérően megsimogatta volna. – Jól esik az együttérzésed.
- Jaj, valaki igazán morcos ma este! – nevette Eve. – Mi ez a nagy szomorúság? A munkahelyeden történt valami?
- Nem – legyintett Caden. Szórakozottan megforgatta a gyűrűt az ujja körül, majd a füléhez kapott, hogy ellenőrizze, nem ferdült-e el a fülbevalója. Még tizenhat éves korában lyukasztotta ki a fülét, miután fogadtak egy barátjával, hogy nem meri megtenni. Azóta számtalanszor eljátszott a gondolattal, hogy megszabadul ettől az ékszertől, de a megvalósításig sosem jutott el. Minden alkalommal, amikor rászánta magát, rádöbbent, vagányabbnak érzi magát tőle. – Ott minden a lehető legnagyobb rendben van… Bár amint látod, rohadt sokra megyek vele. Eddig csak azt hittem, hogy az alkoholisták isznak magukban meg a depressziósok, meg az a néhány flúgós, aki egyetlen barátot sem tudott szerezni az egyetemi évek alatt, erre kiderül, hogy én is közéjük tartozom.
- Te nem is jártál egyetemre – felelte Eve. Elgondolkodva figyelt egy ötfős csoportot, amelynek tagjai összesúgtak valamit, majd elindultak a bár felé. Eve bosszúsan hátrasimította a haját. Most, hogy elmúlt tíz óra, lassan elkezdődött az igazi éjszakai élet, ami azt jelentette, innentől fogva egy másodpercet sem lazsálhat.
- Akadémiára jártam, és az ugyanaz. – Caden lehunyta a szemét. – Tudod mit? Hozz még egy whiskyt, de ez most legyen erősebb. Addig sem kell hallgatnom az értelmetlen csacsogásod.
Eve mérgesen lecsapta Caden elé a poharat, amit eddig szorongatott.
- Ha nem ismernélek, csúnyán meglakolnál a viselkedésért. Mi bajod van, valami a nőkkel kapcsolatban? Mert ha igen, akkor emeld meg a segged és szedj fel egyet, még az is jobb, mint ha itt nyavalyogsz. Legalább tucatnyian várnak arra, hogy levadásszák őket.
- Például te?
Eve megemelte a kezét, hogy megmutassa a gyűrűsujján csillogó, egyszerű aranyékszert. Amennyire vissza tudta idézni Caden, már legalább egy éve hordta.
- Ez a hajó elúszott, édes. Ha könnyű prédát akarsz, keress magadnak máshol. És hagyd abba ezt az állandó sopánkodást, olyan leszel tőle, mint néhány nő, akiknek igyekszem elkerülni a társaságát.
- Újfent kösz. – Caden véletlenül fellökte az előtte lévő poharat, az a néhány csepp víz, ami benne maradt, ráfolyt a pultra. Ingerülten a tócsába könyökölt, hogy felitassa a ruhájával, mikor észrevett egy karcsú sziluettet, ami elsuhant a háta mögött. Igazából fel sem fogta, hogy mi történik, egészen addig, amíg egy valószínűtlenül fiatal, nagyjából húsz éves nő foglalt helyet a szomszédos bárszéken. A nő merészen hátravetette sötétbarna, kócos, vállig érő haját, égszínkék szeme csillogott a lézerek fényében. Halvány bőre volt, szív formájú arcát csupán egy leheletnyi smink fedte, körmei elvesztek narancssárga retiküljében, miközben a pénztárcája után keresgélt. Vörös blúzt viselt és olyan fekete miniszoknyát, ami egészen vékony combjáig felhúzódott, ahol egy ízléses, fekete és vörös tintával megrajzolt tetoválás futott végig. A nő kihúzta magát, Caden pedig rádöbbent, hogy hihetetlenül alacsony, alig százhatvan centiméter lehetett, egyedül fekete, rózsa formájú csattal ellátott magas sarkú cipői miatt tűnt magasabbnak. Átható, fűszeres parfümillatot árasztott magából, ami mintha egyenesen a bőréből eredt volna. Cadenre nézett, majd elmosolyodott, elővillantva csaknem hibátlan fogsorát.
- Elnézést – mondta. – Hol találok itallapot?
- A feje felett, hölgyem – dünnyögte Caden, majd előremutatott. A nő bocsánatkérően bólintott, aztán a hatalmas, fekete táblára bámult, amire fehér krétával írták fel a különféle italok és koktélok árát. Halkan hümmögött, és végigsimított az ajkain, miközben azon töprengett, mit rendeljen.
– Nem tudja, hogyan készítik itt a Mojitót?
- Fogalmam sincs, még sosem kóstoltam. De ha annyira érdekli, miért nem kérdez rá?
A nő elbiggyesztette a száját. Szórakozottan játszani kezdett a nyakában lógó, oroszlánt formázó medállal, ujjai megállás nélkül doboltak a pult felületén.
- És a…?
- Ne bolygassa, ma egész nap ilyen bosszús – jelentette ki Eve, mikor látta, Caden összevonja a szemöldökét. – Nem tudom, mi ütött bele, de annyira hisztis, mintha a menopauzával küszködne.
A nő hangosan felkacagott. Magas és vidám hangja volt, amire Caden is azonnal felfigyelt, bár az a legkevésbé sem tetszett neki, hogy éppen rajta gúnyolódnak.
- És mivel lehetne felvidítani?
- Talán azzal, hogy megmutatom, mennyi mindent írtam fel, amiért nem fizetett. – Eve közelebb hajolt Cadenhez, majd a kezébe nyomta a második pohár whiskyt. A férfi ujjait szorosan az üveg köré hajtogatta, hogy gondoskodjon róla, ne ejtse ki a kezéből. – Nehezedre esne kedvesnek lenni?
- Mikor kivénhedt harmincévesként egy tinédzsereknek létesített szórakozóhelyen vedelek?
- Az én főnököm meg nem jött haza a konferenciájáról, és amíg távol van, nem kapok pénzt, úgyhogy fogalmam sincs, miből fogom kifizetni az albérletet – vágta rá a nő. Mondatában semmi bántó szándék nem érződött, szemlátomást csak csipkedni akarta Cadent, hogy belássa, nem az ő sorsa a legrosszabb a világon.
- Ööö… oké – hebegte Caden. Mivel ötlete sem volt, mit mondjon, ezért inkább nekilátott, hogy elfogyassza a második pohár whiskyt. Az ital kissé a fejébe szállt, ám ahelyett, hogy jókedve támadt volna, csak még nyomorultabbul érezte magát. – Sajnálom. Nem tudtam.
- Nincs rám írva és én sem hirdetem, ha nem muszáj – válaszolta a nő. Kezet fogott Cadennel, aztán lejjebb rántotta a blúzát, ami mögül elővillant a melltartója. A nőnek apró mellei voltak, és kissé lapos feneke, amelyek nagyrészt illettek törékeny testalkatához. Egészen ártatlannak tűnt, egyedül a szemében lévő buja csillogás árulkodott arról, hogy talán több rejlik a felszín mögött, mint azt elsőre sejteni lehet. Caden feltételezte, hogy a nő korából következtet arra, egy irritálóan életvidám és felelőtlen alakkal akadt dolga, aki imád leállni beszélgetni másokkal, még akkor, ha látja, az illetőnek semmi kedve hozzá. – Amúgy Miranda.
- Caden. Caden Daniel. – Caden ügyetlenül megszorította a nő kezét, aki széles mosolyra húzta vékony ajkait. Miranda szája vörösen izzott, pedig Caden biztosra vette, semmilyen rúzst nem használ. – Örvendek a találkozásnak.
- Szintúgy. – Miranda kissé hátrébb húzódott, aztán tetőtől talpig végigmérte Cadent, tekintete végül a férfi jelvényénél állapodott meg. Caden most döbbent csak rá, hogy még mindig a rendőregyenruháját hordja. Felszisszent, mikor eszébe jutott, mit szólna a főnöke, ha meglátná, hogy víztől csöpögő ujjal egy nála tíz évvel fiatalabb nővel flörtöl, aztán gyorsan elhessegette a baljós képeket. Kivételesen szórakozni szeretett volna, nem pedig a munkáján töprengeni. Azzal foglalkozott eleget, mikor az őrsön üldögélt, vagy a gyanúsítottakat faggatta. – És hogy került ide, a szokásos razzia?
- Még csak az kellene – felelte Caden vidáman. Egy figyelmeztető pillantást vetett Eve-re, mikor a nő elsétált mellette, majd figyelmeztetően a kezére csapott, hogy ne szalassza el a kínálkozó lehetőséget. – És a barátom, Eve – a mixer – tette hozzá, mikor észrevette Miranda értetlenkedését. – tudja, hogy soha nem fogom átkutatni a klubot. Nem az én dolgom. Kivéve ha meggyilkolnak valakit, és a pult alatt rejtik el.
- A gyilkossági osztályon dolgozik? – érdeklődött Miranda. Keresztbefűzte a lábait, a szoknyája majdnem a derekáig felcsúszott, mire Cadennek átfutott az agyán, talán nem visel bugyit. Miranda a mutatóujja köré tekerte egy hajtincsét, majd szórakozottan csavargatni kezdett, miközben egy pillanatra sem törte meg a szemkontaktust a férfivel. Caden nyelt egyet. Nem akarta elhinni, hogy ennyire beindítja egy nő, akivel mindössze néhány perce találkozott. – Érdekesen hangzik.
- Nem annyira, mint a tévében mutatják. Horatio Caine munkája sokkal izgalmasabb egy epizódban, mint amin mi megyünk keresztül a kollégáimmal nap, mint nap.
- Úgy látom, magának lételeme a panaszkodás – válaszolta Miranda könnyedén. – Higgye el, titkárnőként sem könnyebb. Egész nap talpon vagyok, kávét főzök, beszédeket gépelek… De az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen ostobaságokon vívódjunk. Ki kell élveznünk.
- Tíz évvel korábban lehet, hogy én is könnyebben beszéltem volna.
Miranda az égre emelte a tekintetét. Közelebb húzódott Cadenhez, majd pajkosan végigfuttatta az ujjait a férfi karján. Caden összerezzent, és libabőrössé vált, mire Miranda sokat sejtetően elvigyorodott. Odahajolt Cadenhez, az ajkaik olyan közel kerültek, hogy a férfi könnyedén megcsókolhatta volna a nőt, ám mielőtt megtehette volna, Miranda elhúzódott.
- Azt hiszi, csak azért, mert fiatalabb vagyok, még nem tudok semmit? Bőven lenne mit megmutatnom. Egyébként pedig jobb szeretném, ha tegeződnénk. – Miranda hálásan elvette a koktélját Eve-től, majd a szívószálon keresztül belekóstolt. A jégkockák megzörrentek, mikor Miranda visszatette a pultra a poharat, aztán leemelte a limekarikát a szegélyéről. Finoman beleharapott, óvatosan kóstolgatta a savanyú gyümölcsöt. – És hívj Mirandának. A „hölgyem”-től olyan idősnek érzem magam.
- Ahogy akarod – válaszolta Caden vidáman. – Pedig hidd el, te tűnsz a legfiatalabbnak az egész teremben.
- Túl sok whiskyt ittál. – Ahogy Miranda szája szélén megcsillantak a koktél cseppjei, Cadennek görcsbe rándult a gyomra. A Mojito fénylése a saját nedveire emlékeztette, és akaratlanul is átvillant a gondolat az agyán, hogy Miranda azokat is ilyen készségesen fogadná-e magába. – És az alkohol hizlal. Miért nem táncoljuk le azt a néhány kalóriát?
- Nem tudok táncolni – szabadkozott Caden. Mirandát bámulta, ahogy mélyen beleszívott a koktélba, a nő arca enyhén kivörösödött, mikor a fejébe szállt az alkohol. – Falábam van.
- Ha bizonyítani akarod, nem vagy olyan idős, jobban teszed, ha csatlakozol. – Miranda fürgén leszökkent a székről. Kecses, finomkodó mozdulatai voltak, akár egy macska, nesztelenül és békésen mozgott. Ezüstszínű karórájának szíja, ami leginkább egy karkötőre emlékeztetett, megcsörrent a csuklóján. – Egy kis testmozgás jót tesz. Egy rendőrnek pedig kitűnő állóképességre van szüksége.
Caden tanácstalanul megvakarta a fejét, miközben ő is leszállt. A félig üres poharat a pulton hagyta, és elindult Miranda felé, aki incselkedve megrázta a csípőjét, aztán belevetette magát a táncosok sűrűjébe. Cadent egyedül az erőteljes parfümillat segítette, amit a nő hagyott maga után, miközben nekilátott, hogy felderítse, hová tűnt Miranda. A nő annyira alacsonynak számított, hogy könnyedén felszívódhatott volna, anélkül, hogy erre bárki is felfigyelt volna.
- Erre!
Caden felkapta a fejét, és még éppen észrevette Miranda kék blúzát, mielőtt a nő újból beleolvadt volna a tömegbe. Azonnal utána vetette magát, most már tisztán hallotta Miranda kacagását, miközben a nő megállt egy üres résznél. Miranda a füle mögé simította a haját, lenyalta a Mojitót a szájáról, aztán intett Cadennek, hogy csatlakozzon hozzá. A férfi tett néhány bizonytalan lépést Miranda felé, majd mikor megbizonyosodott afelől, hogy a nő nem fog elfutni, megragadta a karját, és magához rántotta. Szorosan összesimult a mellkasuk, Caden érezte Miranda szívének heves dobogását, miközben a nő kissé megemelte a lábát, hogy a bokája köré fonja. Miranda átkulcsolta Caden nyakát, aztán megmozdult, és kényszerítette a férfit, hogy ő is vegye fel a ritmust. A Kelly Rowland slágert egy lassabb dal váltotta fel, ők pedig táncolni kezdtek, mint a többi páros körülöttük.
- Olyan vagy, mint egy boszorkány – súgta Caden. Ahogy kinyitotta a száját, enyhe alkoholgőz csapta meg Mirandát, aki azon töprengett, mennyivel felhevültebben lennének, ha félig lerészegedtek volna.
- Miért? – érdeklődött halkan. Összerezzent, mikor Caden tenyere a derekáról a fenekére vándorolt. A férfi végigsimított a hajlatai mentén, mintha azt keresgélné, hol a bugyija. – Megátkozlak?
- Megigézni biztosan megigézel. – Megperdítette a nőt, ám Miranda ezúttal nem hagyta, hogy a férfi maga felé fordítsa. A hátát nekitámasztotta Caden mellkasának, miközben hátraszegte a fejét, hogy a férfi a nyakába csókolhasson, ha ahhoz támadna kedve. Caden keze válaszul bekúszott Miranda blúza mögé, és a hasát simogatta, ujjaival apró köröket rajzolt a nő köldöke köré. Érezte, hogy Miranda bőre felforrósodik, a nő légzése pedig fokozatosan felgyorsul, miközben a karja egyre feljebb kúszik. Miranda a férfi csípőjéhez préselte a csípőjét, majd kissé szétcsúsztatta a lábát, hogy a combjai közé fogja Caden merev péniszét. Felvidította, hogy egy Cadenhez hasonló férfit is minden különösebb nehézség nélkül fel tud izgatni. Számára az jelentette az igazi sikert, ha sikerült az embereket felizzítania a megjelenésével, függetlenül attól, hogy nővel vagy férfival akadt össze. Miranda még sosem találkozott olyan emberrel, aki némi intenzív ostromot követően ellent tudott volna állni neki, és elhatározta, ennek a későbbiekben is így kell maradnia.
- Remélem, ez nem a pénztárcád – duruzsolta. Felsóhajtott, mikor Caden a blúzán keresztül megszorította a mellét. Hegyes bimbói azonnal megfeszültek, és hirtelen azt kívánta, bár ne viselne melltartót. - Hogy állsz az éjszakás kalandokhoz?
- Ahogy minden normális férfi. – Caden némán engedelmeskedett, mikor Miranda lefejtette az ujjait a testéről. A nő megfordult, majd rövid ideig farkasszemet nézett Cadennel. Még közelebb lépett hozzá, mintha azt szeretné, itt helyben olvadjanak össze. Caden előredőlt, hogy megcsókolja Mirandát, ám a nő feltartotta a mutatóujját, és kissé hátranyomta a férfi fejét, éppen csak annyira, hogy még lássák a saját arcképüket a másik szemében. A stroboszkóp vibrálásában mintha egész testük lüktetett volna, szinte kézzel fogható volt az izgalmuk, ahogy leheletük egymás bőrét csiklandozta. Miranda azonnal libabőrössé vált, érezte, ahogy kellemesen átnedvesedik. A mellbimbói még jobban megfeszültek, mostanra csaknem átdöfték a melltartó vékony anyagát.
- Akkor maradjunk is ennyiben. Csak egy éjszaka, semmi több – válaszolta Miranda könnyedén. Még mindig nem emelte el az ujját Caden szájától, mintha tudta volna, a férfi az első pillanatban lecsap az ajkaira, ahogy engedélyt ad neki. – Nem akarok többet… és nem is lehet. A szeretőm talán így is mostanra otthon vár.
- Szeretőd is van? – Caden egy puha csókolt lehet Miranda szájára, ám a nő beleharapott a férfi alsó ajkába, hogy ne húzódhasson el. Egy játékos, felhevült, minden különösebb érzelemtől mentes csókot váltottak, miközben a testük ösztönösen is követte a zene ütemét. Kezük összekulcsolódott a derekuk mellett, és mindketten tökéletesen tudták, hogy mi következik, ám egyiküknek sem állt szándékában kihátrálni. Hiszen ez csak szex volt, semmi más… Egyszerű, vad, elkötelezettségek nélküli szex, amire másnap már csak kellemes emlékként fognak tekinteni, anélkül, hogy eszükbe jutna a másik neve, aztán továbblépnek, mintha mi sem történt volna.
- Ez most meglep? – lehelte Miranda Caden szájába. A nyelvük félúton találkozott, majd rögtön kergetőzni kezdtek, miközben mindketten a másik fogai közé szerettek volna bejutni. A whisky és a koktél íze összekeveredett az ajkaikon, ők pedig egyre vadabban és elfúlóbban kóstolgatták, ahogy mindkettejük belsejében utat tört magának a vágy. Caden belecsókolt Miranda nyakába, majd mikor felsóhajtott a nő, belemélyesztette a fogait a bőrébe. Mirandának egy másodpercre még a lélegzete is elakadt, ahogy Caden izgatóan kínozni kezdte a testét. Az apró fájdalom, amit a férfi ajkainak érintése okozott azonnal lángoló szenvedéllyé alakult, amitől megremegtek a térdei. Belekapaszkodott Caden vállába, hogy megtartsa az egyensúlyát. Továbbra is próbálta fenntartani a zene ütemét, ám egyre kevésbé járt sikerrel, Caden érintése minden épeszű gondolatot kisepert a fejéből.
- Az lep meg, hogy csak egyetlen szeretőd van. Hadd legyek egy újabb ma éjszakára. – Caden megszorította Miranda kezét, aki bénultan bólintott. Megpördült a tengelye körül, Caden pedig felszisszent, mikor megreccsentek a csontok a kezében. Figyelmeztetni akarta Mirandát, hogy vigyázzon, ám a nő rohanni kezdett, olyan iramot diktálva, amit még ő is nehezen tartott. Miranda kíméletlenül fellökött mindenkit, aki az útjába állt, és tudomást sem vett a dühödt sziszegésekről és káromkodásokról, amik az útját kísérték. Caden ingjére sör fröccsent, mikor nekiütközött egy nőnek, aki éppen az italát szorongatta, ám sok ideje nem maradt, hogy bocsánatot kérjen, mivel rögtön továbbhaladtak. Miranda a klub hátsó részéhez vezette Cadent, ahová már alig jutottak el a lézerek fényei. Ide már a zene se hallatszódott el, a fiatalok egyetlen, színes örvénybe olvadtak össze.
- Hol vagyunk?
- Hova megyünk?
- Bízz bennem, nem te vagy az egyetlen, aki ismeri ezt a helyet. – Miranda pillanatok alatt megtalált egy ajtót, amit alighanem régebbről ismert, hiszen a sötétben észre sem lehetett venni. Lenyomta a kilincset, a zár pedig recsegve engedett. Miranda integetni kezdett, hogy Caden tartson vele, aztán eltűnt a félhomályban.
Caden bizonytalanul követte. Mivel semmit nem látott, ezért egyedül a szaglására és a tapintására hagyatkozhatott, miközben felfedezőútra indult. A helyiségben átható gumi és műanyagszag úszott, akármerre haladt is, beleütközött egy puha kartondobozba. Tanácstalanul körülnézett, aztán úgy döntött, nem fog értékes perceket elvesztegetni azzal, hogy megkeresse Mirandát. Rácsapott a villanykapcsolóra, mire tompa, bizonytalan fény árasztotta el a szobát, amit a plafonról lógó, poros, csupasz villanykörte szolgáltatott. A helyiség közepén egy kopott biliárdasztal állt, aminek felszakították a filcborítását, az egész szobát dobozok armadája töltötte ki. Az egyetlen ablakot félig bedeszkázták, és ócska, tépett függöny lengedezett előtte.
Miranda a szoba másik felén álldogált. Egy csábos pillantást vetett Cadenre, aki fújt egyet, majd elindult felé…
… és mire Miranda észbe kapott, Caden már nekilökte a mögöttük sorakozó dobozoknak, amelyek közül néhány félrecsúszott, és lebucskázott a földre. Kiborult a tartalmuk, három kócos kabalafigura esett ki közülük, amelyeket Caden türelmetlenül eltolt a lábával. Miranda sebesen hullámzó mellkasa és lángoló ágyéka annyira izgalomba hozta, hogy úgy érezte, még valamelyik babával is képes lenne szexelni, csak hogy kielégülhessen. A nadrágja aggasztóan szűkké vált, csaknem átszakította férfiassága. Miranda elvigyorodott, miközben végigsimított Caden arcán. Hirtelen kedve támadt kibújtatni Caden péniszét az alsóneműjéből, hogy megtapasztalja, a férfi ugyanolyan ügyesen bánik-e vele, mint a szájával. Mert ha igen, akkor egy csodálatos éjszaka állt előtte.
- Hova hoztál? – érdeklődött Caden. Beleharapott Miranda fülébe, miközben kigombolta a nő blúzát, az ujjai élvezettel siklottak végig a lágy anyagon.
- Ez egy raktár. Tökéletes búvóhely, nem igaz? – Megint összeértek az ajkaik, egymás szájából kapkodták a levegőt. Miranda összerezzent, mikor Caden a vállára hajtotta melltartójának a pántját, majd a férfi ujjai bekúsztak a kosár mögé. Az összes izma egyszerre feszült meg, mikor Caden morzsolgatni a hegyes, rózsaszín kis csúcsot, majd Miranda öléhez dörzsölte a férfiasságát. A nő megragadta Caden övét, majd kioldotta és kirántotta a helyéről. Messzire eldobta a felesleges kiegészítőt, ami a biliárdasztal szélén állapodott meg.
- Az – közölte Caden. – Hány szeretőd rejtetted már el itt?
- Nem tudom, sose számoltam – vágott vissza Miranda pimaszul. Összecsomósodtak az idegszálai, mikor Caden lelökte a blúzát, és lejjebb rángatta a melltartóját. Miranda mellbimbói megkönnyebbülten ugrottak előre, hogy megszabadultak a merevítő szorításától. Caden egyik kezével belecsípett a jobb oldaliba, míg a másikkal megfogta Miranda lábát, és felrántotta. A nő szoknyája egészen a csípőjéig felcsúszott, Caden tekintetével végigkövette a tetoválás mintáját, ami Miranda combjának belső részén ért véget. Egymásnak ütközött Caden pénisze és Miranda nedves hüvelye, a nő rádöbbent, mindössze két mozdulat elég lenne, hogy a férfi beléhatoljon. A lábát elkeseredetten Caden dereka köré fonta, mikor a férfi megemelte. Meglepetten átfogta Caden tarkóját, és halkan felsikoltott, mikor a férfi a fogai közé vette a mellbimbóját. Caden nyelve könnyedén végigsiklott a bimbóudvaron, ajkai nedves nyomokat hagytak Miranda bőrén.
- Annyira nem lehettek emlékezetesek, ha nem is tartod őket számon – mondta Caden. Még magasabbra emelte a nőt, amíg Miranda csípője az övé felé nem emelkedett. A lábával megtámasztotta a nőt, aztán benyúlt a szoknyája alá. Oldalra ráncigálta Miranda bugyiját, és mielőtt a nő bármit is reagálhatott volna, belenyomta egy ujját a hüvelyébe. Érezte, hogy Miranda megremeg, miközben a mutatóujját körkörösen mozgatni kezdte a vaginájában. Már nem igazán tudta, mit művel, de szerette volna, ha Miranda megszabadul a kielégületlenség álcájától, és ugyanúgy megadja magát, mint az összes többi nő, akivel eddig lefeküdt. Csakhogy hiába bizonyította Miranda teste, mennyire élvezi a kényeztetést, nem volt hajlandó vonaglani és hangosan kiabálni. – De én majd emlékezetessé teszem. – Visszahelyezte Mirandát a földre, majd felmutatta az ujját, amin a nő nedvei csillogtak. – Kis zabolátlan… - Szétnyitotta Miranda száját, majd beledugta az ujját. Miranda készségesen bekapta, és élvezettel végignyalta, Caden pedig megbabonázva figyelte, ahogy a nő a saját ízét kóstolgatja a kezén.
- A szexhez az kell, hogy vad légy – jelentette ki Miranda. Arcát vörösre színezte a kéj, zihált, a mellei még hívogatóbbnak tűntek, mint korábban. Miranda érezte, a csiklója követelőzően lüktet, és tudta, közel áll ahhoz, hogy elveszítse a józanságát, ám amíg tehette, próbálta megőrizni. Felsóhajtott, és hátraszegte a fejét, mikor Caden tovább kényeztette a mellbimbóját, és rájött, a férfi néhány sikolyt akar kicsiholni belőle.
- Azt akarod, hogy vad legyek? – érdeklődött. Meg sem várta, hogy mit felel a nő, felkapta, és ráfektette a biliárdasztal. Miranda szoknyája a földre zuhant, miközben Caden szétfeszítette a lábait, majd durván letépte Miranda bugyiját. – Erre vágysz?
- Várj! – kiáltotta Miranda, azonban a torkára forrt a mondat, mikor Caden a szeméremajkai közé nyalt. A férfi nekitámasztotta a nyelvét a csiklójának, és fel-le mozgatta, Mirandából pedig minden elfojtott feszültség egyszerre robbant. Caden hevessége kéjhullámok sokaságát lökte szét a belsejében, felizzott a teste, összeszorult a tüdeje, mintha az összes levegőt egyszerre próbálta volna meg beszívni. Caden nyelve egyre kisebb köröket írt le a csiklóján, mikor megtalálta Miranda az érzékeny bőrredő csúcsát, Mirandának felívelt a háta. Körmei belemélyedtek a filcbe, és még tovább szaggatták az anyagot, elkeseredetten felkiáltott, mikor Caden a szeméremajkainak nyomta a csiklóját.
-˙Ne… - lihegte. – Ne…
- Gyerünk, add ki magadból! – Papírzizegés hallatszódott, ahogy Caden feltépte egy óvszer csomagolását, majd felhelyezte. Miranda kissé felemelte a fejét, ám az szinte azonnal hátrabicsaklott, ahogy Caden hirtelen beléhatolt. A férfi megfogta Miranda lábát, és még jobban széttolta, amíg úgy nem érezte, a nő tökéletesen feltárulkozik neki. Mozgatni kezdte a csípőjét, férfiassága könnyen csúszkált Miranda hüvelyében, aki úgy hitte, sosem nedvesett még át annyira, mint most. Vaginájának izmai szorosan Caden pénisze köré kulcsolódtak, miközben a férfi elszántan űzte a gyönyör felé, és tudta, még néhány ilyen mozdulat elég ahhoz, hogy elélvezzen.
- Ez elég vad? – Caden a fogai között préselte ki a szavakat. Szorítása már-már fájdalmassá erősödött Miranda lábán, jelezve, ő is közel áll a gyönyörhöz.
- Ez… aah… - Miranda felsikoltott, mikor Caden tövig nyomta a péniszét a hüvelyében. Az orgazmus szökőárként tört fel a testében, borzongás futott végig a gerince mentén. Az idegei pattanásig megfeszültek, lehunyta a szemét, miközben a világ apró darabokra robbant körülötte. Caden nadrágja lecsúszott a bokájáig, megszólalt a telefonja, majd csakhamar panaszosan elhallgatott, mikor a férfi rátaposott. Miranda felsóhajtott, az öle egyszerre mozdult Caden csípőjével, a fülében a férfi nyögése visszhangzott, ahogy Caden is elért a csúcsra.
Miranda előtt még jó néhány másodpercig arany és bíbor ködfoltok lebegtek, miközben kimerülten hátrahanyatlott az asztalon. A térde továbbra is remegett, ahogy Caden kicsusszant belőle, a hüvelye még mindig tocsogott a nedvességben. Az élet fokozatosan tért vissza tagjaiba, lassan kinyitotta a szemét, és még éppen látta, ahogy Caden visszarángatja a nadrágját. A férfi befűzte az övét, a csat halkan csilingelt, ahogy elrejtette lankadó férfiasságát. Caden kisimított néhány ráncot az ingén, aztán kinyújtotta a kezét, hogy lesegítse Mirandát, aki kábán a földre pillantott.
- Máris mész?
- Azt mondtad, csak egy éjszakára szól az ajánlatod – válaszolta Caden. Összerezzent, mikor Miranda leugrott az asztalról, és odalépett hozzá. A nő megragadta Caden ingjét, majd váratlanul szétnyitotta, a legfelső gomb hangosat koppant, ahogy a padlóra zuhant.
- És máris képes lennél elmenni? – Caden testét újból forróság töltötte el, mikor a nő mellbimbói végigsimítottak az izmain. Miranda benyúlt Caden zsebébe, és elővett egy második óvszert, amit megforgatott a kezében. – Pedig úgy látom, a felszerelésed megvan, hogy folytassuk.